Igen! Mindkét kislányomnak szerkesztettem egy-egy fotókönyvet, ami az újszülött korukról szól. A nappalink polcán tartjuk őket. Sokszor kérik, hogy vegyem le a „könyvüket”. Ilyenkor kifejezetten igénylik, hogy együtt nézzük a képeket, beszélgessünk róla. Szeretik, ha mesélek nekik a babakorukról. Igazi slow élményt adó program nálunk a fotókönyvek nézegetése.

A legutóbbi kedves történet a 3 éves kislányomhoz kapcsolódik. A napokban inspirációs képet készítettem a babanaplójáról, és a fotók elkészítése után elfelejtettem elrakni a naplót. (Mindig is az volt a tervem, hogy a lányaim a babanaplójukat majd csak felnőtt korukban fogják megkapni.) Mivel meglátta a pici lány a képeket a naplóban magáról, megkérdezte, hogy mi ez a könyv.

Átlapoztuk, közben elmeséltem neki az ő nyelvén, hogy miről szól. Mosolygott és csak annyit kérdezett, hogy ez tényleg az övé? 🙂 Hatalmas mosollyal mondtam neki, hogy hát persze, ez a te könyved lesz. 🙂 Majd eltelt egy kis idő. Én már el is felejtettem az egészet, amikor arra lettem figyelmes, hogy a lányom a hálószobánkban csinál valamit, és feltűnően nagy csendben van. Akinek gyereke van, biztosan tudja, hogy ez vészjósló jel. Megnéztem min ügyködik, és olyan kép tárult elém, amire nem számítottam. A székemen ült és magához ölelve szorongatta a naplót. ❤